A lentiek szerkesztve lesznek, és igyekszünk minél több fontos információt, tippet, tanácsot rögzíteni,hogy egy mankó legyen minden boa rajongó számára.
A lentiek az interneten megannyi cikkben, leírásban fellelhetőek, a teljesség igénye nélkül igyekeztünk számotokra minél több, véleményünk szerint fontos információt össze gyűjteni.
Talán célszerű azzal kezdenem, hogy gondold át a vásárlást, ne egy hirtelen felindulásból bekövetkezett vásárlás legyen az új kedvenc beszerzése. Fontos leszögezni, hogy ezek az állatok jó esetben 20-30 évig is élhetnek, de ami biztos, hogy évekig veled lesznek. Sajnos, ahogy az embereknek vannak okok, amiért nem mind élünk maximális életkort, így a boáknak is lehetnek szervi problémáik, akár született, vagy életük során kialakult, történhet baleset, vagy tartási probléma is okozhatja idő előtti távozásukat. A mi feladatunk, hogy amennyiben úgy döntünk, családunkkal, lakó társainkkal, hogy új családtag lesz, az esetben törekedjünk az állatunk igényeit a tőlünk telhető legjobb módon kielégíteni.
Sikló, kígyó?!
A legrövidebb definícióm, amikor a gyerekek kérdezik a sikló és kígyó össze függést... "minden sikló kígyó, de nem minden kígyó sikló" ezt az egyszerű választ könnyen kezelik az óvoda csoportjaiban, de kicsit életszerűbben is megválaszoljuk. A siklófélék (Colubridae) a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a kígyók (Serpentes) alrendjébe tartozó család.A siklók a többi kígyócsaládoktól abban különböznek, hogy a medencecsontok és a hátsó végtag maradványai hiányzanak, valamint abban is, hogy megjelenik rajtuk a felső halántékcsont, továbbá, hogy az elülső homlokcsontokat mindig hézag választja el az orrcsontoktól.
Vörösfarkú boa
A közönséges óriáskígyó, vörösfarkú boa, más néven bálványkígyó vagy bálványboa (Boa constrictor) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj.
A faj egyedei változatos megjelenésűek, az alfajok között nagyok a különbségek. Közepes termetű kígyó, felnőtt egyedei átlagosan 0,9-4 méteresek. A legkisebb alfaj a Boa c. imperator, a legnagyobb alfaj a Boa c. constrictor. A rekordot egy trinidadi 5,6 méter hosszú példány tartotta, míg ki nem derítették, hogy valójában egy zöld anakonda (Eunectes murinus).Ezzel egy új rekord vált hitelessé, 4,3 méter. A hímek általában 30–40 cm-rel rövidebbek, mint a nőstények. Sok nőstény még 3 méternél is hosszabb, különösen, ha fogságban nőtt fel. A hímek farka aránylag hosszabb, mivel ez tartalmazza a hemipéniszt, és csökevényes hátsó lábai is megfigyelhetők, amelyek a nőstény megragadására valók párzás közben.
Erős izomzata miatt viszonylag nehéz, a nőstények testsúlya általában 10–15 kg. Néhány példány akár még a 27–45 kg-ot is eléri. A testméret nemcsak az alfajtól és a helytől, hanem a rendelkezésre álló zsákmánytól is függ. A különösen kicsi Cayos Cochinos szigeti B. c. imperator a szigeti törpeség egy példája.
A szín és minta változatok azaz morphok tekintetében le kell szögeznem a tapasztalataim ellent mondanak a fentiekkel. Lehet általánosítani, de nem tekinthetőek sablonnak a fentiek. Vannak nőstényeink akik 2m fölöttiek, a legnagyobb talán 2,4m lehet. A legkisebb adult nőstényünk 1,4m. A hímek tekintetében, adult himeink 130 ~ 170 cm közöttiek. A morphok többsége imperator. Több szaporulat esetében más alfajokkal kerezteztek morph egyedeket, újabb változatok létrehozása érdekében. Fentiekből adódóan a boák méretei eltérőek, nem tiszta lokalitasok, a szakzsargon tekintetében mixek. Sok új genetikai vonal, mutáció bizonyítását több éves, vagy évtizedes munka előzi meg. Az egyes öröklődési minták, recessziv, domináns gének bizonyítást illetően eltérő metodjuk alapján egy, vagy több generáció reprodukálását követően kerülnek tényszerű megállapítássá. Az új változatok értéke jelentősen magas. A publikálás a hobbiban hatalmas munka és szerencse mellett óriási tapasztalat összessége, ugyanis egyes jegyek felismeréséhez, ami alapján sejthető, hogy egy adott eltérés, mutáció örökíthető, vagy sem, hatalmas tapasztalat szükséges.
Alfajok
Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, amelyek több szempontból is különböznek egymástól. Sokáig kérdéses volt az is, hogy egy fajba tartoznak-e a különböző változatok, az alfajok pontos száma ma is vita tárgya. Az alfajokon belül számos további szín- és mintavariációja ismert.
Boa constrictor constricor: vörösfarkú boa Brazília, Kolumbia, Guyana, Venezuela, Peru, Trinidad és Tobago. A legnagyobb méretű és egyben legszínpompásabb alfaj. A fiatalok általában világosabb színűek, majd felnőtté válva sötétebbek lesznek.
Boa constrictor auspex: Dél-Amerika északi területei
Boa constrictor diviniloquus: Peru
Boa constrictor formosissimus: Dél-Amerika északi területei
Boa constrictor rex-serpentum: Dél-Amerika északi területei
Boa constrictor amarali: Amaral boa, Dél-Brazília, Bolívia, Paraguay. Változatos megjelenésű, kis méretű alfaj. A farki része rövidebbnek tűnik, ezért kurtafarkúnak is nevezik.
Boa constrictor imperator: Császárboa, Közép-Amerika, Kolumbia, Karib-tenger szigetei. Kisebb termetű, de heves vérmérsékletű alfaj.
Boa constrictor mexicana: Mexikó
Boa constrictor sigma: Sigma-boa, Mexikó
Boa constrictor isthmica: Panama és Kolumbia
Boa constrictor diviniloquax var. mexicana: Mexikó
Boa constrictor eques: Peru
Boa constrictor longicauda: tumbesi boa, Peru. Elképzelhető, hogy az B.c. ortonii változata, nem önálló alfaj. Mint neve is mutatja, hosszú a farki része. A mérete kisebb a törzsalakénál, a színe idősebb korában szép kontrasztos.
Boa constrictor melanogaster: ecuadori feketehasú boa, Ecuador. Az alfajként való elkülönítése még kérdéses, feltehetően a B.c. constrictor változata. Jellegzetessége a sötét alapszín, a fekete színű nyeregminta.
Boa constrictor nebulosa: ködfoltos boa: Dominika szigete. Annyira eltér a törzsalaktól, hogy többen külön fajnak tartják. Sötét színű, a nyeregmintázata elmosódott. Viszonylag kis méretűek.
Boa constrictor occidentalis: argentin boa, Bolívia, Paraguay és Argentína. A felnőttek alapszíne sötét. Nagy méretű, akár 3 méteresek is lehetnek. A két évszakos szavanna élőhelyhez alkalmazkodott. Veszélyeztetett.
Boa constrictor orophias: Szent Lucia szigeti boa, Szent Lucia. A szigeten elszigetelten élő boákat sokan külön fajnak tartják. Sötét, barna színű kígyók, az idősebbek sötétszürkékké válnak. Viszonylag kis méretű.
Boa constrictor ortonii: Orton-boa, Peru. Közepes méretű, szürkés, világosbarna színű alfaj. A hegyvidéki életmódhoz alkalmazkodott, akár 10 °C alatti éjszakai hőmérsékletet is képes átvészelni.
Boa constrictor sabogae: Pearl-szigeti boa, Panama nyugati része (Perlas, Taboga és Tabogilla szigetek). Világos színű (hypomelanisztikus), kis méretű alfaj. Veszélyeztetett.
A hobbiban ezen boákat leegyszerűsitve a két fő csoportról beszélhetünk, lokalitás és morph boák, és ezeket is tovább boa constrictor imperator (császár, vagy törpe) és boa constrictor constrictor, azaz az igazi óriásokként definiálják őket.
Fajmegőrzés
Ma a közönséges óriáskígyót inkább terráriumi, mint haszonállatként tartják. A Cayos Cochinos szigetekről 1979 és 1986 között annyit vittek ki, hogy csak még ivaréretlen példányok maradtak. 1993-ban Honduras kormánya természetvédelmi területté nyilvánította Cayos Cochinost, így onnan már nem visznek ki kígyókat. Más helyekre az ember hurcolta be, így megtelepedett Aruba szigetén, ahol invazív fajnak tekintik.
Bár nincs a Vörös Listán, a CITES hatálya alá tartozik. Legtöbb alfaját a CITES II. függeléke sorolja fel, kivéve a B.c.occidentalist, ami a CITES I. függelékében szerepel. Egyes területeken megritkult a vadászat miatt, amelynek célja a befogás és a bőr hasznosítása. Ez azonban nem fenyegeti közvetlenül a legtöbb populációját, ezért kerültek a II. függelékbe. Floridában invazív fajként tartják számon.
Kultúrában
Mexikó lakói az istenek küldötteiként tekintettek rájuk. Mozgásukból, sziszegésükből jósoltak. Amazónia népei úgy vélték, hogy az óriáskígyók, mint a közönséges óriáskígyó és az anakonda a manióka ültetvényeken dolgozó nőket megtermékenyítve szaporodnak. Ha egy gyermekágyas anya halt meg, akkor a halál okaként ezt az erőszaktevést jelölték meg.
Az inkák ezeket az óriáskígyókat azonosították Amaro nevű kétfejű kígyó istenükkel, akit pusztító ereje miatt féltek. Habár ezek nem fordulnak elő az inkák lakhelyén, Pachakutiq Yupanki inka császár az alávetett népektől adóként beszedett kígyókat Cuscoban egy kígyóverembe gyűjtette. Elítélteket és hadifoglyokat dobtak be nekik; amelyikük három napot túlélt, az elmehetett. A közönséges óriáskígyó mintázata gyakori díszítőmotívum a gyarmati korszak előtti kerámiákon. Különösen gyakoriak ezek az elnéptelenedett panamai Sitio Conte városának termékein; ebből a közönséges óriáskígyó fontosságára következtettek a Gran Coclé kultúrában.
A közönséges óriáskígyó hasznosságát korán felismerték a gyarmatosítók. A rabszolgák nappal ládában tartották a kígyókat, és éjszakára kiengedték őket, hogy rágcsálókra vadásszanak. Egyes területeken még ma is használják a leismaniaziszt terjesztő oposszumok és a rágcsálók gyérítésére. Európában és Észak-Amerikában a vándorcirkuszok állandó látványosságává vált, ahol takarókkal és melegvizes palackokkal igyekeztek életben tartani. A népi gyógyászat is felhasználta, így Dominika szigetén máig kapható boa-olaj, amelyet megfőzött közönséges óriáskígyóból nyernek, és a legkülönbözőbb betegségeken hivatott segíteni.
A hobbiállattartás mellett húsáért és bőréért is vadásszák, és gyakori látvány a helyi piacokon. Bőréből cipőt, zsákokat és más ruházati cikkeket készítenek
Életmódja
A fákon és a talajfelszínen egyaránt ügyesen mozognak, kiválóan úsznak. Fák üregében, kövek, gyökerek között húzzák meg magukat. Napközben csak alkalmanként jönnek elő napfürdőzni. A fiatalok fák koronájában, bokrok élnek, de ahogy növekszenek, egyre lejjebb költöznek, míg végül talajlakóvá válnak. A kifejlett példányok este aktívak. Kisebb és közepes nagyságú emlősökkel, madarakkal, gyíkokkal táplálkoznak, zsákmányszerzés céljából a fákra is felkúsznak. Inkább az emlősöket és a madarakat kedvelik, fogságban tenyésztett fürjeket, különböző rágcsálókat kínálnak fel számukra táplálék gyanánt. Áldozatát nem roppantja össze, hanem megfojtja. A zsákmány minden kilégzésekor összébb húzza magát. Ez a folyamat akár negyedórán át, vagy akár még tovább is eltarthat, ami nagy megerőltetés a kígyó számára. Amikor már nem érzi a zsákmány szívverését, akkor kiengedi magát. Fogazatuk segít egészben lenyelni a zsákmányt. Az emésztés 4-6 napot vesz igénybe a táplálék méretétől és a hőmérséklettől függően.
Elhelyezésük
A Boa constrictor tartása: Elhelyezésükre kezdetben egy 80x40x40 cm méretű terrárium elegendő lehet, de ezt viszonylag hamar kinövik. A terrárium hőmérséklete nappal 28-32 fok legyen, hűvös oldalon ne menjen 26 fok alá. A terrárium hőmérséklete éjszakára lemehet 26 fokig. Aljzatként megfelelő a tőzeg, a kókuszrost, vagy a különféle pormentes nyárfa kígyó álmok. Egy felnőtt pár átlagos méretű (2-3 méteres) állat számára legalább 150x80x40-60cm-es terráriumot készítsünk.
Táplálás
Táplálásuk mindig a méretüknek megfelelő eleségállattal történjen, ez a kígyó legvastagabb pontjával megegyező vastagságú táplálék állat, javasolt a fagyasztott eleségállat, mely kiolvadást követően megfelelő hőmérsékletűre melegítve felkinálhatunk a kedvencünk részére. Fontos leszögezni, a belső és külső hőmérséklet a táplálék állatok esetében jelentősen eltérő lehet. Célszerű mérni a hőmérsékletüket, mert ha a mag hőmérséklet jelentősen alacsony, kigyónk vissza hányhatja, vagy az emésztő rendszere sérülhet. A nem megfelelő hőmérsékletű táplálék elfogyasztása baktériumok felszaporodásához vezethet. Fontos megegyezni, hogy ez betegségek kialakulását okozhatja. Amennyiben élő állatot tudunk vásárolni, ezt táplálás előtt frissen leőlt állapotban kínáljuk fel. Élő állattal ne etessünk. Nem humánus, továbbá balesetet idézhetünk élő a boánknak. Élő állattal való táplálás során fenn áll a veszélye, hogy végzetes sérülés éri kedvencünket. A kígyók fájdalom küszöbe elég magas, több esetben történt, hogy a bent hagyott táplálék állat károsodást okozott a boa testétben, és a boa nem támadott vissza, ez több kígyó esetében is megtörtént a történelemben. Ezek a kígyók felépülhetnek, megfelelő beavatkozással, kezelessel. Viszont maradandó hegekkel élnek tovább. A táplálék állat minden esetben tenyésztett forrásból származzon, a természetből vett táplálék szennyezett, fertőzött lehet, ne kockáztassunk. Ha a táplálék nem látszódott a kígyónkon, akkor a következő táplálás során nagyobb, vagy több táplálék állattal kínáljuk. A táplálást követően látható lesz ha ismét éhes a kígyónk, keresni fogja a táplálékot, ilyenkor már tervezhetjűk a következő etetést.
Boák kezelése
A leírás segítségnyújtási céllal van, remélem sokaknak segítenek ezek a sorok. Az interneten rengeteg cikk fellelhető a témában. Sokan vannak a hobbiban, akik hosszú ideje foglalkoznak boákkal, és jelentős tapasztalattal bírnak. Bármikor kérjünk tanácsot tőlük. Mielőtt kiveszed a boát a helyéről, moss kezet szappannal és vízzel. Használhatsz kézfertötlenitőt is. Ha különösen szagos, vagy sok időt töltöttél más állatok közelében, akkor is tanácsos átöltözni. Rendezvények, kiállítások, díszállat kereskedések látogatását követően is célszerű öltözéket cserélni és megtisztálkodni, mielőtt a kedvencünkkel időt töltenénk. Az idegen szagok illatok eltérő reakciókat válhatnak ki boáinkból . Ha a kezed tiszta és vegyszerszagú (kézfertötlenitő) , papírtörlőtekerccsel, vagy kígyókampóval finoman érintsd meg a boa fejét. Ez tudatja a kígyóval, hogy itt az ideje a kezelésnek – nem a táplálkozásnak –, megelőzzük a félreértésből eredő esetleges baleseteket.minden esetben figyeljünk környezetünkre is ilyenkor, gondoljunk előre a lehetséges esetekre. Ne legyen szanaszét a területen minden féle tárgy ami akadályozza mozgásunkat. Ha a kígyó nyugodt, lassú nyelvmozdulatokat mutat, biztonságosan felveheted,de mindig legyél tisztelet teljes és tartsd fejben, hogy aminek szája van az haraphat.
SOHA NE vedd fel a kígyót a farkánál fogva – ez súlyosan károsíthatja a gerincét.
Mivel a kígyóknak nincs keze vagy lába, ami segítené őket a mászásban, erős izmaikat használják, testüket a tárgyak köré fonva kapaszkodnak a stabilitás érdekében. Kezelés közben a boa úgy fog bánni veled, mint egy fa, körülöleli a testedet, a karodat, hogy stabil helyzete legyen, ne essen le.
A kígyók három féle képpen érzekelhetnek: ragadozó, zsákmány, vagy furcsa fa. Ne feszülj, ne kapkodj, ne ragadd meg, ne fogd le. Ha úgy érzed, jelen helyzetben ez nem fog menni, ne kezdj bele, vagy ha van tapasztalt ismerősöd, kérd meg, hogy első alkalmakkal legyen jelen és segítse a folyamatot. Támasszd meg a kígyó testét, és használj laza fogást, hogy szabadon mozoghasson. Ha a kígyó olyan irányba indul, amerre nem szeretnéd, hogy elmenjen, a szabad kezeddel óvatosan vezesd el a fejét. Ne zavard boa constrictorodat, amikor etetés napja van, vedlés előtt,( amikor nem látnak jól) , etetés utáni napokban, és amikor új helyre került, friss a változás. Miután a boa beilleszkedett új otthonába, néhány naponta legfeljebb 5 perccel kezd meg a kezelését. Néhány hét elteltével fokozatosan gyakrabban haladj hosszabb időszakokra. Ha a boa készen van, kezeld néhány naponta ~negyed órát a legjobb eredmény érdekében. Ha azonban fiatal felnőttként, vagy felnőttként vásároltad a boát, különös óvatossággal kezeld, amíg meg nem ismered a személyiségét, habitusát.
Az újszülött és a fiatal boák általában kissé nyűgösek, ösztönösen reagálnak. A következetes bánásmód segít nekik engedelmes és megbízható felnőttekké fejlődni. A kis boák eltérő arányban mutatnak fészkeken belül eröteljesebb habitust.
Ha van egy fiatal boád, amely sokat sziszeg, ne ijedj meg, őt is ki kell venni a helyéről , nehogy azt érezze , hogy megfélemlíthet, vagy hogy érdemes megfélemlítenie. Ha úgy érzi a boa, hogy ezzel eléri azt hogy nem veszed ki, nem lesz kézben, akkor ezt a viselkedését folyamatosan tapasztalni fogod.
Ha azonban a felnőtt boa összegömbölyödött, és felszisszen rád, ez azt jelenti, hogy ma nincs kedve kijönni a helyéről. Tartsd tiszteletben a kívánságaikat, különösen, ha általában engedelmes állatról van szó. Még a kígyóknak is vannak rossz napjai néha.
A megszelídítés csak akkor valósítható meg sikeresen, ha előnyben részesítjük, szemelött tartjuk, hogy a kezelés pozitív élményt nyújtson a kígyó számára. A tapasztalataim alapvetően, hogy pro kontra alkalmazkodás van, mi is a kígyó reakciói alapján igyekszünk alkalmazkodni a közös cél érdekében. Ez olyan mint amikor vezetni tanulunk, az autó első időszakban minden bizonnyal a kínók kinját éli meg, de hosszas gyakorlás után mint két lengedező fűszál együtt mozognak a vezető és az autó. Légy gyengéd, beszélj pozitívan. A kígyók érzékenyek a hangod által keltett rezgések re. Legyen a foglalkozás, amikor kiveszed általános pozitív élmény. Lehet, hogy a kígyók nem olyan okosak, mint a kutyák, de megértik, hogy „ha valami történik, akkor mi következik”. Ok okozat...
A kezeléshez hozzászokott kígyót nem szabad magára hagyni, mert újra visszatérhet a régi nem szinpatikus habitusa. Ha nem „tartod be a szabályokat”, hogy emlékeztesd a boát arra, hogy nem jelentesz veszélyt, akkor visszatérhet nemkívánatos habitusa. Kezelhető habitus elérése érdekében legalább heti 1-2 alkalommal foglalkozni kell vele.
Miként járjunk el ha megharap...
Ne rángasd le magadról a kígyót. Ez azt kockáztatja, hogy kitéped a fogait, ami csúnya fertőzést okozhat neki. Kevesen képesek rá hogy ne próbálják elrántani a kezüket támadáskor. Ösztönösen viselkedünk, de a kígyók sokkal gyorsabbak nálunk. Kezeld a „sebet” szappannal és vízzel, mosd le...
Több alkalommal kérdezték már, hogy "a boa harap?!" Én azt vallom, minden élőlény amelynek szája van, haraphat. De ha ez be következik legyünk felelősség teljesek. Bármit is csinálsz, ne posztold a közösségi oldalakon a harapásról! A balesetekért nem a kígyók felelősej, hanem a tartó, 99%-ban a figyelmetlenségünk és naivitásunk a gyökérok. A kígyó harapásokat, különösen a véreseket, csúnya módon felkapják. Ha van egy kisállatod, elfogadod annak lehetőségét, hogy megharaphat. Nem a legroszabb harapás a boa harapása, de jobb elkerülni.
Bármilyen rendellenes, szokatlan dolgot fedezünk fel állatainkon, a segítségért ne az internetes fórumokhoz forduljunk, keressünk fel egy szakembert, orvost, az esetleges észrevételünkkel és kérjük szakszerű tanácsát, vizsgálatát.
Szaporodás
Álelevenszülők, a szaporodási időszak a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően területenként eltérő hónapokra esik, de jellemzően a száraz évszakban van. Ekkor a kifejlett nőstények fele hajlandó párzani. A túl gyenge, vagy rossz fizikai állapotú nőstények amúgy is képtelenek lennének életképes utódokat szülni. 2010-ben bizonyították a szűznemzést a boáknál. Keveset tudunk a vadon élő óriáskígyók szaporodásáról, ezért ismereteink leginkább a fogságban élő példányoktól származnak. A tenyésztők a párzási hajlandóság növelésére először 6-8 hétig 22 Celsius-fokra csökkentik a hőmérsékletet, valamint a nappali világítás időtartamának hosszát; ezenkívül megvonják a táplálékot az állatoktól. Mihelyt visszaáll a normális helyzet, a kígyók rövidesen párzani kezdenek. A nőstény feromont bocsát ki, aminek szagára köré gyűlnek a közelben tartózkodó hímek. Ha több hím keresi fel egyszerre a nőstényt, akkor előbb megküzdenek egymással a párosodás jogáért. Párzáskor a hím elkorcsosult hátsó lábával megkarmolja a nőstényt, mire az felemeli a farkát, hogy a hím hemipéniszével behatolhasson. Egy párzás órákon át tarthat, a nőstény akár egy hétig többször is pározhat ugyanazzal a hímmel, és a feromon hetekig csalogatja a hímeket, így a nőstény több hímmel is pározhat. A hímek is rendszerint több nőstényt keresnek fel.
A nőstény akár egy évig is tárolhatja a spermát a tulajdonképpeni megtermékenyítés előtt.Ekkor testének középső része megdagad, mintha egy nagy állatot nyelt volna le. Ezután két-három héttel vedlik, ami újabb két-három hétig tart, így hosszabb, mint egy normáléis vedlés. A vemhesség 6-8 hónapig tart, az utódok számától és a hőmérséklettől függően.A szülés többnyire az esős évszak elején megy végbe. A 10-65 kis boa 35-50 centiméteres hosszal látja meg a napvilágot. Egyszerre átlagosan 25 utód születik. Születésükkor vékony tojáshártya borítja őket. Nem ritkák a halva születések. Az anya a szülés alatt és utána is védelmezi utódait, és megfigyelték már azt is, hogy farkával felszakította a tojáshártyákat. A korán önállóságra kényszerülő kicsik 1-3 hetes korukban, az első vedlésük után esznek először. A fiatalok ivaréretté 3-5 éves korukban válnak, miután elérték felnőttkori méretüket. Még ezután is növekednek, igaz, az eddiginél lassabban. Ekkortól kezdve 2-4 havonta vedlenek. Terráriumi körülmények között akár 20-30 évig is élhetnek.
Utódok kezelése
Az utódok világra jöttekor, azokat elkell távolítani a terráriumból. Több esetben elofordult ugyanis, hogy az anya állat össze nyomta az utódokat, vagy esetleg hosszas idő a picik számára nem tökéletes környezetben kárt okozott. Az utódokat magas páratartalmú, nagy tisztaságú helyre helyezzük, állandó 30 fok körüli hőmérsékletre.
Átlagosan az utódok az első 10 napban túlesnek a vedlésen. A vedlés után már nem célszerű egyben tartani az utódokat, helyezzük külön őket. Ezt követően a méretüknek megfelelő méretű eleséggel kinálhatjuk őket. Sok esetben csak az élő eleséget fogják elfogadni, de vannak egyedek akikkel hosszas ideig kell foglalkozni, hogy önálló táplálkozásra bírjuk. A táplálék hetente felkinálható számukra. Azokba egyedek akik rendszeresen elfogadják a táplálékot, jó eséllyel a második táplálást követően stabilnak tekinthetőek. Ez bőven az egy hónapos kor után következik be.
Az ivarok meghatározása, a szín és minta meghatározása is ekkor lesz számunkra a legcélszerübb időzítés. Korábban a szexálással sérüléseket okozhatnánk, és az egyedek ivarszerveik még nagyon puhák, nehezen tapinthatóak. A vedlések következtében a színek és a morph jegyek erősödnek, és sokkal biztosabban határozhatóak a genetikai tulajdonságok, szín és minta tekintetében.
A fiatal boák kezdetben kisebb vagy közepes egereket ehetnek. Ahogy nőnek, úgy kaphatnak egyre nagyobb egereket, majd patkányokat. Ez a legtöbb kígyónak egész életében megfelel, de a legnagyobbak már nyulat, vagy nagyobb táplálék állatot igényelnek. A kígyók viszonylag nagy prédát is képesek lenyelni állkapcsuk szerkezete miatt. A fiatalok hetente majd tíz naponta, a kifejlett egyedek három, négy hetente etethetők. Táplálás során mi megszoktuk várni amikor már keresik a táplálékot, sok esetben ez a lég pragmatikusabb az állatok tápláláa során. A túl- vagy alultápláltságnak egészségügyi következményei vannak, amelyek megrövidítik az életet. A vedlés ideje alatt a kígyók nem táplálkoznak, mivel ez számukra stresszt jelenthet, így ekkor nem szabad őket etetni. A vizet naponta vagy kétnaponta cserélni kell. Javasolt időközönként a vizestálak fertőtlenítése.
